Véletlen bolyongás
A matematikában a véletlen bolyongás egy sztochasztikus folyamat, amely egy olyan utat ír le valamilyen matematikai halmazon, például az egész számokon, ami véletlenszerű lépésekből áll.
A véletlen bolyongás elemi példája a véletlenszerű séta az egész számok halmazán, amely 0-val kezdődik, és minden lépésnél egyenlő valószínűséggel +1 vagy −1 lépést tesz. További példák közé tartozik a molekula nyomvonala, miközben folyadékban vagy gázban halad (lásd a Brown-mozgást), a táplálékot kereső állat keresési útvonala, az ingadozó készletek árai és a szerencsejátékos pénzügyi helyzete: mindezt lehet modellezni véletlenszerű bolyongási modellek segítségével, még akkor is, ha a ezek a jelenségek valóságban nem feltétlenül véletlenszerűek.
Amint azt ezek a példák szemléltetik, a véletlen bolyongás alkalmazható a mérnöki tudományokban és számos tudományterületen, beleértve az ökológiát, a pszichológiát, a számítástechnikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát, a közgazdaságtant és a szociológiát. A véletlen bolyongás megmagyarázza számos folyamat megfigyelt viselkedését ezeken a területeken, és így alapvető modellként szolgál a sztochasztikus folyamatok elméletében. Matematikaibb alkalmazásként a π értéke egy ágens alapú modellezési környezetben véletlen bolyongással közelíthető.[1][2] A kifejezést (random walk) először Karl Pearson vezette be 1905-ben.[3]
Véletlenszerű séta rácson
[szerkesztés]Egydimenziós véletlen bolyongás
[szerkesztés]A véletlen bolyongás elemi példája a véletlenszerű séta az egész számegyenesen () amely 0-val kezdődik, és minden lépésnél egyenlő valószínűséggel +1 vagy −1 lépést tesz.
Ezt a sétát a következőképpen szemléltethetjük. Egy jelölőt helyeznek a nullára a számegyenesen, és egy érmét dobnak fel. Ha a fejre esik, a jelölő egy egységgel jobbra kerül. Ha az írásra esik, a jelölő egy egységgel balra kerül. Öt dobás után a jelző a −5, −3, −1, 1, 3, 5 pontokon állhat. Öt dobással, három fejjel és két írással, tetszőleges sorrendben, az 1-esre kerül. 10 módja van, hogy az 1-es jöjjön ki (három fej és két írás dobásával), 10 módja a -1-re való kerülésnek (három írás és két fej dobásával), 5 módja a 3-asra kerülésnek (négy fej és egy írás dobásával) és így tovább. Az alábbi ábra szemlélteti a lehetséges kimeneteleket:
Ennek a bolyongásnak a formális meghatározásához vegyünk független valószínűségi változókat , ahol minden változó 1 vagy −1, 50%-os valószínűséggel, és legyen és A sorozatot egyszerű véletlen bolyongásnak hívják -n. Ez a sorozat (a −1 és 1 sorozatának összege) megadja a nettó megtett távolságot, ha a bolyongás minden lépése egy hosszúságú. A várható érték nulla. Vagyis az összes érmefeldobás átlaga nullához közelít, ahogy a feldobások száma növekszik. Ez a várható érték linearitásából következik:
Hasonló számítás, a valószínűségi változók függetlenségét és azt a tényt felhasználva, hogy :
Ez arra utal, hogy , a várható teljes megtett távolság n lépés után nagyságrendű. Valóban:[4]
Több dimenzióban
[szerkesztés]Magasabb dimenziókban a véletlenszerűen besétált pontok halmaza érdekes geometriai tulajdonságokkal rendelkezik. Valójában egy diszkrét fraktált kapunk, vagyis egy olyan halmazt, amely sztochasztikus önhasonlóságot mutat. A véletlen bolyongás pályája a meglátogatott pontok összessége, amelyet halmaznak tekintünk, figyelmen kívül hagyva, hogy a bolyongás mikor érkezett a ponthoz. Egy dimenzióban a pálya egyszerűen az összes pont a minimális és a maximális meglátogatott szám között.
A Wiener-folyamattal való kapcsolata
[szerkesztés]A Wiener-folyamat felé való konvergenciát a centrális határeloszlás-tétel és a Donsker-tétel szabályozza. Ismert rögzített helyzetben lévő részecskére t = 0 időben, a központi határérték tétel azt mondja, hogy a véletlenszerű séta nagyszámú független lépése után a sétáló pozíciója az alábbiak szerint oszlik el:
ahol t az eltelt idő, a lépés nagysága, és két egymást követő lépések között eltelt idő.
Gaussi véletlenszerű séta
[szerkesztés]A normál eloszlástól függően változó lépésmérettel rendelkező véletlenszerű bolyongás modellként használható valós idősoros adatokhoz, például a pénzügyi piacokon. Az opcióárak modellezésére szolgáló Black–Scholes-modell például egy Gauss-féle véletlen bolyongást használ alapfeltevésként.
A Gauss-féle véletlen bolyongás felfogható független és azonos eloszlású valószínűségi változók sorozatának összegeként, X i normál eloszlású valószínűségi változó 0 átlaggal és σ szórással:
- Z = ,
két független normális eloszlású valószínűségi változó összegének eloszlása (X + Y), a következő:
- (μ X + μ Y, σ 2 X + σ 2 Y) .
Esetünkben μ X = μ Y = 0 és σ 2 X = σ 2 Y = σ 2 vagyis
- (0, 2σ 2)
Indukcióval n lépésre
- Z ~ (0, n σ 2).
Bármilyen nulla átlagú és véges varianciájú (nem feltétlenül csak normál eloszlású) eloszlás esetén a lépéseknél a teljes megtett út négyzetes középértéke n lépés után
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Wirth (2016. június 8.). „Measure Landscape Diversity with Logical Scout Agents”. International Archives of the Photogrammetry, Remote Sensing and Spatial Information Sciences XLI-B2, 491–495. o. DOI:10.5194/isprs-archives-xli-b2-491-2016.
- ↑ Wirth E. (2015). Pi from agent border crossings by NetLogo package. Wolfram Library Archive
- ↑ Pearson, K. (1905). „The Problem of the Random Walk”. Nature 72 (1865), 294. o. DOI:10.1038/072294b0.
- ↑ Random Walk-1-Dimensional – from Wolfram MathWorld. Mathworld.wolfram.com, 2000. április 26. (Hozzáférés: 2016. november 2.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Random walk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.